„Így kellene megtalálni saját magunkat. Én és ÉN együtt.
Az egónak megtalálni a helyét, és együttműködni azzal a fénnyel, ami minden érző lény sajátja.
Nem lehet legyőzni, megsemmisíteni, de talán nem is kell. Meg kell tanítani együttműködni.”

Emberieskedés, állatiaskodás


Már tart egy ideje. Töröm rajta a fejem, de nem jutok előrébb. Persze, ahogy a kérdéshez állok, az maga is mutatja , magának a problémának a természetét. Meg lehet oldani? Meg keg kell válaszolni? Vagy az egész így, ahogy van, kérdéssel, megválaszolatlansággal, bizonytalansággal együtt, így emberi? 

A kutya tudja, hogy ő kutya? Talán tudja, talán nem. Ahogy egy tigris sem biztos, hogy tudatában van tigris mivoltának. Mégis tudják magukról, hogy hogyan kell viselkedniük, mi az ő miben létük alapeleme. A kutya tud kutya lenni, a tigris pedig tigris. És bár emberi léptékkel mérve tudatlanok, mégis elfogadják azt, hogy aki nem kutya, az nem kutyaként, aki pedig nem tigris nem tigrisként viselkedik. És saját kutyaságuk és tigris létük elemeit sem akarják kutyábbá, vagy tigrisebbé tenni. Talán azon sem elmélkednek, hogy mit jelent az ő létük és nem bántja őket, hogy mi a célja létezésüknek. Csak vannak.

És lőn az ember. Az ember, aki tudni véli, hogy ő ember. Aki felismeri, hogy nem kutya, nem tigris. De vajon ezzel együtt tudja e, hogy miben áll az ő embersége? Tudja e mi a célja? És elfogadja e azt? S még inkább elfogadja e, ha más nem ember, nem eberként viselkedik, vagy ha egy ember máshogy szeretne ember lenni? 

Mindenki megmondja, hogy mit kell tenni, hogy mit gondolj, hol változtass, mit tegyél ahhoz, hogy.... Kiírják, megmondják, eléneklik, szabályozzák, sugallják. Legyél ilyen, tedd azt, vegyél ezt! De miért? Miért nem lehet mindenki tigris, vagy kutya? Miért nem a saját emberségünkkel foglalkozunk, miért inkább azzal, hogy más hogyan akar másmilyen ember lenni, mint mi magunk?

Ha megbetegszik valaki körülöttünk, azzal vagyunk elfoglalva, hogy min kell változtatnia. Miért nem azzal foglalkozunk, hogy mit kell nekünk, saját magunknak változtatnunk? Miért azt mantrázzuk, hogy neki hogyan kell változtatnia? Tényleg azért fog változtatni, mert én azt mondom? Mivel tehetek többet érte, magamért, kettőnk emberségéért? Valahol azt olvastam, hogy "a példád fogja megváltoztatni a világot, nem a véleményed". Lehet , hogy egymásra is ezzel tudnánk jobban hatni? És miért kell ezen ennyit gondolkodnunk? Miért hisszük, hogy a sok gondolkodás mindig a megoldás? A tigrisnek kell gondolkodnia azon, hogy hogyan viselkedjen? Vagy a tett halála valóban az okoskodás?

Nagyon sokszor, nagyon sok embernek akartam elmondani, hogy hogy legyen ember. Olyan ember, amilyennek én szerettem volna, hogy legyen. De mi lenne, ha hagynám, hogy olyan emberek legyenek, amilyenek ők akarnak lenni? Lehet, hogy az ő céljuk, hogy kutyákká legyenek és nem is akarnak emberek lenni. Főleg nem olyan emberek, amilyennek én szeretném tudni őket. De hát milyen emberré akarom én tenni kutyává lenni akaró tigris-barátaimat? Mára azt sem tudom én milyen ember vagyok. De ha tigris lennék, akkor most nem kellene ezen gondolkodnom... Egyszerűen megenném őket....

 


7koznapiego: 2018-01-31 15:04:17
Bejelentkezés