„Így kellene megtalálni saját magunkat. Én és ÉN együtt.
Az egónak megtalálni a helyét, és együttműködni azzal a fénnyel, ami minden érző lény sajátja.
Nem lehet legyőzni, megsemmisíteni, de talán nem is kell. Meg kell tanítani együttműködni.”

Puzzle


Van, amikor érzed, hogy nem haladsz. Egyhelyben állsz, topogsz. Semmi nem sikerül, semmi nincs a helyén. Külön-külön sem és  persze egyben vizsgálva sem. Nem csak a részletek nem állnak jól, de a teljes kép sem. Nincs is teljes kép. Hiába kelsz, hiába fekszel. Nincs kedved, nincs ötleted. Nem is érted, hogy mi miért történik és igazából talán nem is érdekel.

És persze van ennek az ellenkezője is. Szinte minden magától a helyére kerül, a helyén van. Nem kell szinte semmit se tenned, az életed minde szegmense szárnyal. Jó munka, jó pénz, boldogság, Haverok, Buli, Fanta. A teljes kép is adja magát, sikersztori. Azt hiszem nem kell magyarázni egyiket sem, beérett karma, energetikai hullámhegyek és -völgyek, átok és áldás, mind szerepelhet az okok közt. Válasszon mindenki hite és hagyománya szerint,

Da vajon mi van azokkal a hibrid helyzetekkel, amik olyanok, mint egy klasszikus puzzle részei. Külön-külön az apró részecskék mind értelmetlenek. Semmi nem jó, nem okoz örömet, nem találod a helyét. Nem jó a munka, nem fejlődik a kapcsolatod a gyerekkel, nem nevettél már régen egy igazán jót, nem is örülsz igazán semminek. Fáradtnak, kedvetlennek érzed magad. Az írás sem megy. És mégis a teljes kép annyira szép és üdvözítő! Tényleg nem tudsz panaszkodni (pedig kedved lenne hozzá), igazából ha őszinte akarsz lenni, akkor jól vagy, nincs okod a panaszra. Sikeres vagy, a régi nagy problémák lassan a finishbe érnek. Gyarapodsz. 

Vagy lehet éppen megint ennek is az ellenkezője. Minden részlet rendben van. Jó munka, jó pénz, a párkapcsolatod rendben, az ünnepek alatt jókat ettél. Vannak terveid, az egészségedre sem lehet panaszod. De valahogy mégsem stimmel valami. Valahogy nem vagy a helyeden. Talán hiányzik valami, talán túl sok valami más. Magad sem tudod, de a szép formára vágott önmagukban csinos puzzle darabok nem adják ki a nagy képet. Nincs rendező elv. Olyan ez, mint amikor összeveszel valakivel. Tudod, hogy igazad van, már régen érett, hogy elmondd neki, hogy mi nincs rendben köztetek. Nem mondasz semmit, mégis bánt, hogy összevesztetek. Talán csak elfáradtál és már nem tudsz örülni? Vagy éppen ellenkezőleg: Már nem felismered, hogy minek érdemes örülni és minek nem? Vagy egyszerűen  "csak" energetikai hullámhegyekről és -völgyekről, rezgésekről van szó? Vagy beérett a karma? Átok? Rontás? Válasszon mindenki hite és hagyománya szerint....


7koznapiego: 2018-01-04 17:02:32
Bejelentkezés